Nagyon régen volt egy blogom
DIY projekteket csináltam otthon fillérekből vagy annyiból se és az első fényképezőgépemmel dokumentáltam a folyamatokat. Voltak olyan kreálmányok is, amiket ma is jó szívvel nézegetek magam körül, pl. használt kartondobozokból zsalukat gyártottam két gipszből öntött kaspóhoz és ezek a kaspók az első tárgyak voltak, amik velem jöttek, amikor elköltöztem otthonról. A másik nagyon komoly meló, ami most kerül ki a nappalimból, pedig egy komód, ami nyolc évig szolgált engem -előtte pedig ki tudja mennyit, mert egy konyhaszekrény felső részéből alakult át. Szóval nagyon bírtam a blogbejegyzések írását, szerkesztését.
Az oldal nevét már elfelejtettem, de a Google-ba beírva minden előkerült. A 10 évvel ezelőtti önmagammal találkozni furcsán jó érzés volt és még jobb érzés volt belemerülni az akkori kincsek kitalálásába, megvalósításába, belefeledkezni a múlt kérdéseibe.
Emlékszem, baromi büszke voltam az oldalra -bár ezt a lila szín akkor sem én voltam-, minden képre, sokat dolgoztam vele és szívem-lelkem benne volt minden ecsetvonásban, minden házi krétafestékes projektben. Ha esetleg nézegetnéd a kissé gyermeteg énem 'munkáit': https://kingahomedecor.blogspot.com/
Aztán a felnőtté válás miatt feledésbe merült
És most mi van? Felnőttem (de legbelül ugyanaz a gyerek vagyok vagy pontosabban fogalmazva szeretnék ugyanaz a gyerek lenni). A korábbi fényképezőgép megbecsülve el van rakva, felváltotta egy-két komolyabb gép, az alkotás iránti szerelem is és a dokumentálás is megmaradt kissé átalakulva, kissé komolyabban.
És megint érzem azt, hogy írnék egy-egy szösszenetet, ami magába foglalna mindenfélét, ami a fotózáshoz köthető vagy segítség lehetne neked, kedves- köszi, hogy itt vagy- és segítség, kikapcsolódás nekem.
Ha pedig a lelkesedésem volt csak nagy, akkor találkozok magammal ugyanitt ismét 10 múlva és elszórakozok magamon magammal.
Miért nem elég az Insta vagy a Tiktok?
Előbbire nem írnék hosszabb, mélyebb gondolatokat, azt érzem, hogy tökéletes felület arra, hogy lapozd, keresgélj rajta, inspirálódj, megoszd a munkáid, megoszd az aesthetic kávés képed, de gyors és futószalagszerű. Ez pedig itt egy személyesebb közeg lehetne, ahol nem korlátoz a karakterszám, nincs az a kényszeres érzés, hogy falja a szem a képeket és két másodperc múlva új impulzusnak kell érnie. A Tiktoktól pedig egyelőre a hideg ráz, ha arra gondolok, hogy magyarázzak rajta vagy viszontlássam magam a kijelzőn. Valamint ha az Instára a futószalag jelzőt használtam, akkor a Tiktok mi? Turbó fokozatú sprintszalag gonosz emberekkel. Én meg beszari vagyok és a gonosz emberekkel sem vagyok kompatibilis.
Szóval kedvem abszolút van jelen lenni itt
Időm pedig semmi -ezt az első blogmorzsát is még a nyáron kezdtem el, most pedig már január van-, úgyhogy rendszeresség valószínűleg nem lesz a bejegyzések írásában, viszont sok téma megfogalmazódott bennem, amit szívesen fejtegetnék itt. Nem csak ötletekről, tippekről magyaráznék, hanem amolyan bennfentes infókat is megosztanék induló közös projektekről, nyereményjátékokról, kedvezményekről, mesélnék egy-egy sorozatról, visszatérő vendégekről, háttérmunkákról és persze a 'kötelező' segítségnyújtás sem maradna el, amit nagyjából már minden fotósnál megtalálsz, hogy pl. mit vegyél fel egy fotózásra, de hiszem, hogy senki sem tudja ugyanazt és lehet, hogy az én látásomat érzed majd legközelebb magadhoz és a rengeteg csodálatos fotós közül engem választasz. Oh jut eszembe, ha pedig nem lenne mit felvenned, egy mini ruhatár áll rendelkezésedre, de erről bővebben az egyik következő bejegyzésben.
Összefoglalva
Gyere vissza máskor is, hátha újabb és újabb olvasnivalót találsz, ismerj meg engem -egyik bejegyzést sem az AI fogja írni!-, a gondolataim, tedd fel esetleges kérdéseid vagy álmodd meg a következő fotózásod és valósítsuk meg együtt.
Ölelés, Kinga
